Álszarvasgomba

Hétvégén jó idő volt, gondoltuk sétálunk egyet a Pilisbe. Csikóváralja környékére mentünk végül is, feljebb nem igazán mertünk, mert úgy tudtuk ott még hó van.

Sajnos az erdőt rettenetesen megritkították, nagyon sok fát vágtak ki. A meglepő azonban az volt, hogy Kivi és Negro folyamatosan görgették ki az Elaphomyces-eket az ösvény mellől.
Szerintem teljesen téves az a nézet, hogy a kutyák nem találják meg ezeket a gombákat. Némelyiknek igen erős illata van, még én is érzem. Szemere bácsi egyébként azt írja, hogy a fiatalabb példányok ehető, jó ízűek. Ezennel várom a vállalkozókedvű séfeket, akik esetleg kipróbálnák. Erdélyben gyógygombának számit az E. muricatus, szíverősítőnek isszák teáját.
Talán inkább azért nem nagyon találják kutyások, mert nem azon a termőhelyen élnek, mint az ehető földalatti gombák. "TUFA"-zni kutyával elég kevesen járunk.

Negró "magassági rekordja" is ehhez a nemzetséghez fűződik, a Nyugati-Kárpátokban, 1400 méter magasságban találtunk álszarvasgombát. A termőhelyéről messziről látszott, hogy "extrém" savanyú,a lucfenyveseket aljnövényzet gyanánt tőzegmohák borították és lépni nem lehetett az áfonyáktól.


Végülis 3 álszarvasgomba fajjal lettünk gazdagabbak, melyből az egyikről azt sem tudom, hogy micsoda, mivel még ilyet soha nem láttam:),  a másik egy "fekete" (!!) faj, a harmadik pedig az E. muricatus.(Amint megleszek a határozásokkal, természetesen megírom, hogy mit is találtunk)
Sikerült még egy rőt szarvasgombát (Tuber rufum) is begyűjtenünk.