Kisfehér

Ismét egy kis fehér Tuber.
Egy Polytrichum-mező közepéről került elő. Először úgy tűnt, hogy Tuber rufum-ot (rőt szarvasgomba) találtunk, de a spóravizsgálat meglepetésre nem igazolta sejtésünket. Hálózatos, nem tüskés!!
Ez a tavasz nagyon kedvezett ennek a csoportnak, egyre-másra kerülnek elő az érdekesebbnél érdekesebb fajok.
Ezen még dolgozom...

No comment :(

Bár még nincs vége az évnek, de már most látszik, hogy "ez nem az igazi...".

Január elsejétől lépett életbe a földalatti gombák gyűjtését szabályozó rendelet. Több szakmai egyesület (köztük a DSZE) is jelezte, hogy ebben a formában a rendelet nem igazán fogja teljesíteni feladatát és gyakorlatilag ellehetetleníti a tudományos kutatás, gyűjtést.

Ebben az évben (eddig) mindösszesen 2 gyűjtőtől kaptam 1-1 fajt. 

Nekik ezúton is hálásan köszönöm.

Parazita

Ha esetleg ismertek valakit, aki rovarpatogén gombákkal foglalkozik, szívesen átadom az alant látható jószágot.

Most érkezett

Tényleg most érkezett.
Tegnap kaptam meg a Mikológiai Társaság lapját, a Clusiana különkiadását, mely az V. Magyar  Mikológiai Konferencia előadásainak és posztereinek az összefoglalóját tartalmazza.
A sok érdekes előadás közül kiemelnék egyet, melyben Bratek Zoltán és munkatársainak sikerült Magyarországon fellelniük a Tuber regianum  gombafajt. Ez egy rendkívül ritka szarvasgomba, Európából 4 helyről volt eddig adat szinte kivétel nélkül magashegységi régiókból. A legközelebbi lelőhely Szlovákiában található és Zolinak volt is tippje, hogy a szlovákiai helyhez hasonló biotóp hol található a határhoz közel. Próbáltuk is megtalálni Karancs és a Börzsöny erdeiben, sikertelenül. 2011 júliusában a Szigetköz erdeiből került elő, mégpedig 4 helyszínről is!
Bár a szerzők elismerik, hogy a makró- és mikroszkópos tulajdonságok nem teljesen fedik az eddigi leírásokat, de nagy valószínűséggel áll a faj meghatározása. A genetikai adatbázisokban nem szerepel a T. regianum-ból származó szekvencia a mostani találatokon kívül, de valószínűleg hamarosan kibővül az adatbázis és összehasonlíthatóvá válnak a herbáriumi minták.

A bombagyáros

Már úgy is olyan rég írtam  Elaphomycesekről...

Tavaly év vége felé KMG egy levelében említette, hogy Elapho ügyben Castellano-ék nagy dobásra készülődnek. És valóban meg is jelent 2 cikke (a 3. közlés alatt) amely azt hiszem egy kicsit átgondolandóvá teszi az eddigi elképzelésünket erről a nemzettségről.
Az [1] az Ausztáliában élő álszarvasgombák körül csinál egy kis rendet. Szerzőtársaival leír 13 új fajt (ááá, dehogy, nem esz a sárga irigység), illetve közli a kontinensen élő fajok határozókulcsát. Ám nem ettől érdekes igazán a cikk.
Az első Elaphomycest de L'Obel írta le 1591-ben Tubera cervina néven. A nemzettségnek a ma is érvényes nevet Nees von Esenbeck (1820) adta, melyet Fries 1825-ben megerősített. Igen hosszú ideig  Vittadini (1831) illetve Dodge (1929) munkáit használták a rendszerezéshez és bár ezeket már elavultnak tartják, szerintem a mai napig igen jól használhatók a fajok meghatározásához.

Klasszikus értelemben az Elaphomyces nemzettséget 2  alnemzettségre osztják.
1. Malacoderma: tipikus képviselője az E. papillatus, mellyről már ezen a blogon is irtam.  Az ebbe a csoportba tartozó gombák puhák (mondjuk mint egy Tuber rufum), száradás után a vékony peridium "ráncosodik". A spóraméret általában 15 µm alatt van.

2. Scleroderma: Az ebbe a csoportba tartozó gombák vastag, rideg, kemény peridiummal rendelkeznek, száradás után általában nem változik eme tulajdonságuk. A spóraméret rendszerint 15 µm-nél nagyobb. Ebbe a csoportba tartoznak az álszarvasgombák legnagyobb része. Vittadini ezt a csoportot még két részre bontotta, a peridium simasága illetve szemölcsössége alapján. Dodge szintén még 2 részre bontotta.


Ausztráliából már 1892-ben (Cooke) és 1918-ból (Rodway) is jeleztek álszarvasgomba fajokat, de azokat európai fajokkal azonosították. Időközben kiderült, hogy a határozás nem volt jó, az összes(!) {na jó, az eddig ismert} ausztrál faj endemikus!! Sőt, úgy tűnik most, hogy az északi és a déli félteke fajai között nincs azonos.És persze Ausztrálián belül is elkülönülnek a keletei illetve a nyugati oldalon talált gombák. A legtöbb ausztrál faj, egy kivételével az általunk is ismert E. anthracinus-hoz, E. leveillei-hez hasonlít, egy faj pedig az E. granulatus-hoz. A legmeglepőbb viszont az, hogy az élőbb említett rendszerbe nem illeszthetők be a most leírt fajok jó része ha a határozás legfontosabb bélyegét, a spórákat nézzük. Magyarán: sok fajnak kisebb a spóramérete mint 15 µm, de a peridium nem puha, stb,stb,. A spórák mintázata hasonló, mint az északi félteke fajainak.

És akkor álljon itt a 13 új faj neve:

Elaphomyces aurantias, E. austrogranulatus, E. chlorocarpus, E. cooloolanus, E. coralloideus, E. laetiluteus, E. nothofagi, E. pedicellaris, E. queenslandicus, E. rugosisporus, E. suejoyceae, E. symeae, and E. timgroveii.

(az E. nothofagi-nak egészen elképesztő a spóramintázata!!)

Ehhez képest  [2] írás egészen elhanyagolható dolgot állapított meg. Leír Guyana-ból 2 új Elaphomyces-t (Elaphomyces compleximurus  and E. digitatus ). És nem kevesebbet állít, mint, hogy a most felfedezett és leírt taxonok a Fabaceae család növényeivel (Dicymbe corymbosa Spruce ex Benth., Dicymbe altsonii Sandw.) képeznek  ectomikorrhizát. A növények gyökerein találtak más Elaphomyces fajokat is az ITS szekvanciák szerint, maga a termőtest azonban még nem került elő a területről. Ezek az álszarvasgombák az elsők mellyek a trópusi dél-Amerika síksági részéről kerültek elő. 

Ahogy nézem Castellano még egy bombát tartogat, ebben Új-Zéland álszarvasgombáit vette célba (in press). Ebban csak úgy mellesleg leír egy új nemzettséget az Elaphomycetaceae-n belül Rupticutis néven...kiváncsian várom!!

És persze a szokásos tanulság:

Számomra mindig is furcsa volt, hogy az  általam egyik leggyakrabban talált földalatti gombanemzettségről nem lehet filogenetikai cikkeket találni. Bárhol kérdeztem ennek az okát, mindenhol azt válaszolták, hogy nehéz a DNS-t izolálni illetve a szokásos ITS primerek-kel nem jött fel semmi. Úgy látszik kezd a jég megtörni, az adatbázisokban már megtalálható néhány szekvencia. Castellano írásában az is világosan látható, hogy Vittadini által létrehozott alnemzettségek nem természetes csoportok, nem képeznek monofiletikus származást. Pontos képet akkor kapunk majd, ha az első filogenetikai írások napvilágot látnak. Kár, hogy ez valószínűleg nem Európán belül fog megvalósulni :( 

Felhasznált irodalom:
[1]
Castellano, Michael A.; Trappe, James M.; Vernes, Karl.
Australian species of Elaphomyces (Elaphomycetaceae, Eurotiales, Ascomycota)
Australian Systematic Botany. 24: 32-57, 2011


[2] 
Michael A. Castellano, Terry W. Henkel, Steven L. Miller,Matthew E. Smith and M. Catherine Aime
New Elaphomyces species (Elaphomycetaceae, Eurotiales, Ascomycota) from Guyana
Mycologia. 2012 Apr 13.

szarvasgombás kosbor

A tavasz nem kényeztetett el csapadékban és ennek megfelelően gombák sem voltak nagyon. Szokásos tavaszi programom egyikéről semmiképp nem akartam lemondani, nevezetesen a kosbor fotózásról. A másik tavaszi program a kucsmagomba-vadászat lett volna, s bár jól indult a szezon hamar véget is ért.

A kosoborok viszont mások. Vizenyős, turjános előhelyük biztosítja a megfelelő mennyiségű vizet, ritkán hagyják cserben az embert. Évek óta járok már erre a helyre, de mindig lenyűgöz egyedszámuk és változatosságuk. Idén viszont itt is tombol az aszály. Ahol tavaly százával-ezrével virítottak a mocsári kosborok, poloskaszagú kosborok, most csak néhány tucat tengődik.


Az Orchidaceae család minden tagja szimbiózissal él gombákkal. A csírázásukhoz mindenképp gombapartnerre van szükségük, hisz a magvak nem tartalmaznak tartalék tápanyagokat. A gombafonalak szívják fel a vizet, a tápanyagokat és adják át a fejlődő orchidea magoncnak amíg az el nem kezd fotoszintetizálni. A mérsékelt égövben aztán sok fajnál még felnőtt korban is megtalálhatók gombapartnerek.


Nemrég kimutatták, hogy az erdei fákkal együtt élő gombák mikorrhizálhatják az ott élő orchideákat és így a fáktól "kaphat" az orchidea tápanyagokat a gombafonalak közvetítésével. Itt azonnal felvetődik az a kérdés, hogy földalatti gombák vajon képesek e az előbb említett kapcsolatra.
Magyar kutatók utánajártak a dolognak. Orchideák mellől gyűjtöttek be földalatti gomba termőtesteket, illetve orchideák gyökeréről gyűjtöttek gombafonalakat és DNS analízis segítségével próbálták beazonosítani a gombapartnert. Kutatásuk során 2 Epipactis és 1 Cephalanthera fajt vizsgáltak. Elsőként sikerült a Tuber maculatumot megtalálniuk mind a gyökéren, mind a termőtestet. Egy esetben Tuber aestivum mellől lett orchidea gyökér vizsgálva, de ott is a T. maculatum került elő. Más kutatócsoport is érdekes nemzetségeket fedezett fel orchidea gyökéren, olyan nemzettségeket találtak, melynek fajait nem tartották orchidea-mikorrhizás gombáknak, mint pl.,Cortinarius, Inocybe, Thelephora, Tomentella, Russula és Peziza. Hymenogastereket több ízben is találtak.
A kutatások előrehaladtával hamarosan megmondhatjuk egy terület orchideái után, hogy milyen földalatti gombákat találhatunk, illetve milyen orchideákat keressünk, ha pl. T. aestivumot szeretnénk gyűjteni.

Ajánlott irodalom:
Noémi Ouanphanivanh, Zsolt Merényi, Ákos Kund Orczán, Zoltán Bratek, Zoltán Szigeti, Zoltán Illyés:Could orchids indicate truffle habitats? Mycorrhizal association between orchids and truffles.,Volume 52(1):229-232, 2008
Acta Biologica Szegediensis

terfezia vs. mattirolomyces

Anekdota:
Egy jóbarátom felkérésére elmentünk homoki szarvasgombászni. Még a nyáron. Ugyanis szeretne mikorrhizálni csemetéket és ahhoz kellenének jó érett gombák. Kivi már 1 hete nálunk volt, ideje volt, hogy elkezdjen ismerkedni a gombákkal. Kimentünk az egyik kedvenc területemre és elkezdtünk keresgélni. A kiskutya árgus szemekkel nézte, hogy Negro mit is csinál. Azt rögtön levette, hogy ha kaparászik egy kicsit, akkor kap egy kis sajtot...úgyhogy ásott veszettül, mi meg nyomkodtuk a sajtot a szájába. Egy idő után megmutattuk neki, hogy mégis mit kéne kikaparnia és mivel azt hitte megint sajt jön, jól rá is harapott. Gondolom ízlett neki, hisz jó édes :). Ezután már kimondottan a gombát kereste, csak arra kellett figyelni, hogy nehogy megegye. Ezt egyébként a fekete szarvasgombáknál is megfigyeltem. Kimondottan ízlik neki a pl., a téli.
Így ismerkedett meg Kivi a homoki szarvasgombákkal.

Egyébiránt érdekes egy jószág ez a homoki. Már az például, hogy hogy kerülhetett ide... Amerikában (tudomásom szerint) nem találták meg akác alatt, nálunk, míg nem volt akác nem került elő. Hoztuk magunkkal a fákkal vagy már itt volt a Kárpát-medencében, csak a gazdanövényt kellett megtalálnia? Számomra ez rejtély. Ha valakinek van ez ügyben tudomása valami szenzációsról, kérem ossza meg velünk!

Mintha mostanában kezdene fellendülni a felhasználása ennek a "hungarikumnak" mondott gombának. Bár eleink tudhattak valamit, hisz az 1960-as években Szőkéék próbálkoztak a termesztésével. Jó lenne tudni, hogy ezeknek a próba-ültetvényeknek mi is lett a sorsuk. Én is ettem már kókusztekercsben és somlóival is, de tudunk olyan próbálkozásról is, hogy pálinkába kell áztatni.
Sokáig nem volt igazán egyetértés a mikológusok között, hogy melyik nemzettségbe kell sorolni ezt a gombát. Volt Mattirolomyces és volt Terfezia is. Aztán ezeket váltogatták.
Ezt a problémát (és egy csomó mást is) megnyugtatóan rendeztek Thomas LÆSSØE és munkatársai. A mollekuláris biológiai módszerek felhasználásával megalkotott "törzsfá"-n szépen látszik, ahogy elválik a Terfeziáktól a Mattirolomyces.

A rendszertani ellentmondások feloldása most egy forró területe a mikológiának, talán most gyűlt össze annyi adat, hogy azzal már lehet valamit csinálni, bizonyos következtetések levonhatók. Akit esetleg jobban érdekel ez a téma, azokat szeretettel várjuk május 8.-án pénteken a Dunakanyar Szarvasgombász Egyesület előadására, ahol ezzel a témával fogunk foglalkozni.

Ha valaki esetleg a kalapos gombák nevezéktanában bekövetkezett változásokra kivácsi, annak ajánlom figyelmébe Dima Bálint előadását, mely a TIT Zsombolyai úti stúdiójában lesz február 16.-án, 18 órai kezdéssel.