Tavaly év vége felé KMG egy levelében említette, hogy Elapho ügyben Castellano-ék nagy dobásra készülődnek. És valóban meg is jelent 2 cikke (a 3. közlés alatt) amely azt hiszem egy kicsit átgondolandóvá teszi az eddigi elképzelésünket erről a nemzettségről.
Az [1] az Ausztáliában élő álszarvasgombák körül csinál egy kis rendet. Szerzőtársaival leír 13 új fajt (ááá, dehogy, nem esz a sárga irigység), illetve közli a kontinensen élő fajok határozókulcsát. Ám nem ettől érdekes igazán a cikk.
Az első Elaphomycest de L'Obel írta le 1591-ben Tubera cervina néven. A nemzettségnek a ma is érvényes nevet Nees von Esenbeck (1820) adta, melyet Fries 1825-ben megerősített. Igen hosszú ideig Vittadini (1831) illetve Dodge (1929) munkáit használták a rendszerezéshez és bár ezeket már elavultnak tartják, szerintem a mai napig igen jól használhatók a fajok meghatározásához.
Klasszikus értelemben az Elaphomyces nemzettséget 2 alnemzettségre osztják.
1. Malacoderma: tipikus képviselője az E. papillatus, mellyről már ezen a blogon is irtam. Az ebbe a csoportba tartozó gombák puhák (mondjuk mint egy Tuber rufum), száradás után a vékony peridium "ráncosodik". A spóraméret általában 15 µm alatt van.
2. Scleroderma: Az ebbe a csoportba tartozó gombák vastag, rideg, kemény peridiummal rendelkeznek, száradás után általában nem változik eme tulajdonságuk. A spóraméret rendszerint 15 µm-nél nagyobb. Ebbe a csoportba tartoznak az álszarvasgombák legnagyobb része. Vittadini ezt a csoportot még két részre bontotta, a peridium simasága illetve szemölcsössége alapján. Dodge szintén még 2 részre bontotta.
Ausztráliából már 1892-ben (Cooke) és 1918-ból (Rodway) is jeleztek álszarvasgomba fajokat, de azokat európai fajokkal azonosították. Időközben kiderült, hogy a határozás nem volt jó, az összes(!) {na jó, az eddig ismert} ausztrál faj endemikus!! Sőt, úgy tűnik most, hogy az északi és a déli félteke fajai között nincs azonos.És persze Ausztrálián belül is elkülönülnek a keletei illetve a nyugati oldalon talált gombák. A legtöbb ausztrál faj, egy kivételével az általunk is ismert E. anthracinus-hoz, E. leveillei-hez hasonlít, egy faj pedig az E. granulatus-hoz. A legmeglepőbb viszont az, hogy az élőbb említett rendszerbe nem illeszthetők be a most leírt fajok jó része ha a határozás legfontosabb bélyegét, a spórákat nézzük. Magyarán: sok fajnak kisebb a spóramérete mint 15 µm, de a peridium nem puha, stb,stb,. A spórák mintázata hasonló, mint az északi félteke fajainak.
És akkor álljon itt a 13 új faj neve:
Elaphomyces aurantias, E. austrogranulatus, E. chlorocarpus, E. cooloolanus, E. coralloideus, E. laetiluteus, E. nothofagi, E. pedicellaris, E. queenslandicus, E. rugosisporus, E. suejoyceae, E. symeae, and E. timgroveii.
(az E. nothofagi-nak egészen elképesztő a spóramintázata!!)
Ehhez képest [2] írás egészen elhanyagolható dolgot állapított meg. Leír Guyana-ból 2 új Elaphomyces-t (Elaphomyces compleximurus and E. digitatus ). És nem kevesebbet állít, mint, hogy a most felfedezett és leírt taxonok a Fabaceae család növényeivel (Dicymbe corymbosa Spruce ex Benth., Dicymbe altsonii Sandw.) képeznek ectomikorrhizát. A növények gyökerein találtak más Elaphomyces fajokat is az ITS szekvanciák szerint, maga a termőtest azonban még nem került elő a területről. Ezek az álszarvasgombák az elsők mellyek a trópusi dél-Amerika síksági részéről kerültek elő.
Ahogy nézem Castellano még egy bombát tartogat, ebben Új-Zéland álszarvasgombáit vette célba (in press). Ebban csak úgy mellesleg leír egy új nemzettséget az Elaphomycetaceae-n belül Rupticutis néven...kiváncsian várom!!
És persze a szokásos tanulság:
Számomra mindig is furcsa volt, hogy az általam egyik leggyakrabban talált földalatti gombanemzettségről nem lehet filogenetikai cikkeket találni. Bárhol kérdeztem ennek az okát, mindenhol azt válaszolták, hogy nehéz a DNS-t izolálni illetve a szokásos ITS primerek-kel nem jött fel semmi. Úgy látszik kezd a jég megtörni, az adatbázisokban már megtalálható néhány szekvencia. Castellano írásában az is világosan látható, hogy Vittadini által létrehozott alnemzettségek nem természetes csoportok, nem képeznek monofiletikus származást. Pontos képet akkor kapunk majd, ha az első filogenetikai írások napvilágot látnak. Kár, hogy ez valószínűleg nem Európán belül fog megvalósulni :(
Felhasznált irodalom:
[1]
Castellano, Michael A.; Trappe, James M.; Vernes, Karl.
Australian species of Elaphomyces (Elaphomycetaceae, Eurotiales, Ascomycota)
Australian Systematic Botany. 24: 32-57, 2011
[2]
Michael A. Castellano, Terry W. Henkel, Steven L. Miller,Matthew E. Smith and M. Catherine Aime
New Elaphomyces species (Elaphomycetaceae, Eurotiales, Ascomycota) from Guyana
Mycologia. 2012 Apr 13.
1 megjegyzés:
Egyből gondoltam, hogy az ITS primerekkel lesz a gond!!!
Megjegyzés küldése