Szeretem nézegetni a térképeket. Főleg télen, mikor a fagy már elvitte a gombákat. Nézegetni és közben tervezgetni, hogy mikor is menjünk el oda egy kicsit körülnézni...
Egy ilyen nézelődés közben találtam rá az alábbi kis térképre.
A térkép a Chamonixia caespitosa elterjedési területét mutatja Európában. Azt nem mondanám, hogy jól körbe lettünk lőve, de azért bőven található a környező országokban. A kérdés az az, hogy nálunk még miért nem került elő?
A fajt 1898-ban találták először a francia Alpokbeli Chamonix környékén, a fajt illetve az új nemzettséget egy évvel késöbb ML Rolland írta le. Soehner szinten megtalálta a fajt az 1920-as években, de Ő a Hymenogaster nemzettségbe sorolta be a gombát. Bár az idők során a fajt sorolták már a Hymenogaster-ek, a Gautieria-k közé is, az új, molekuláris biológiai módszerekkel egyértelműen bebizonyosodott, hogy külön nemzettségbe kell rakni.
A sérült termőtest elszíneződése adta magát, hogy valószínűleg a Gyroporus cyanescens-sel rokon, de ezt nem támasztották alá a molekuláris vizsgálatok. Most úgy gondoljuk, hogy inkább a Leccinum nemzettséggel rokon, egyúttal a Boletales rendbe sorolandó.
Mint a térképen is látható, Európa számos országából előkerült (ezeket most nem sorolnám fel, Mleczko hivatkozott cikkében részletesen le van írva), főleg a magasabb hegyi régiókból, bár ez, mint később majd kitérek rá, nem feltétel. A térkép nem jelöli, de Szlovákiában a határtól ~50-60 km-re is megtalálható a gomba (
jó nézelődést). Nem elképzelhetetlen, hogy a nyugati országrészben is hasonló a helyzet. Igen érdekes a helyzet Litvániában, bár a termőtestet nem sikerült még fellelni, növényevő emlősök fekáliájában már sikerült kimutatni.
A termőtest kerekded, esetleg kissé ellaposodó, egy jól definiált bázissal. A peridium felülete fehéres, krém színű, enyhén gyapjas. Helyenként repedezett, itt hamar kékre színeződik, akárcsak nyomásra, sérülésre. A termőtest megszárítva olívzöld. A kétrétegű peridium 0,1-0,2 mm vastag, jól elkülönül a glebától. A columella jól látható. A kamrák ~3-4 mm-esek, kezdetben fehéres faluak, később ezek is kékülnek.
A spórák hosszúkásak, ellipszoidok, 16-23*12,5-16 µm méretűek, végig hosszantin barázdáltak. Az érett spórák színe sárgás, sárgás-barna.
A lelőhelyi adatok összegzéséből úgy tűnik, hogy olyan helyen érdemes keresni, ahol magashegyi a növényzet és mészköves a talaj. Fontos a magas évi átlagos csapadék. Szlovák oldalon a Tátra messzemenően megfelel ennek a feltételnek és talán a déli nyúlványa, mely Magyarországot "érinti" szintén. Hasonló lehet a helyzet az Alpoknál is. A tengerszint feletti magasság talán nem döntő, hisz Lengyelországban megtalálták 300-350 m magasságban is.
Megtalálták olyan területeken is, ahol alacsony volt a kalcium tartalma a talajnak, enyhe volt az éghajlat, de magas volt a páratartalom.
A Chamonixia caespitosa a következő fákkal képez mikkorhizákat: Picea abies, Abies amabilis, Tsuga ssp., Pseudotsuga menziesii. Európában mindig hegyvidéki fenyvesben találták, subalpin, subboreal.
Megfigyelések szerint régi fenyvesekben, északi lejtőn, szakadékoknál, folyamatos vízellátású területeken, fás törmelékfelhalmozódások körül akadhatunk rá, akár úgy is, hogy a termőtest egy része a felszínre kerül. Sokszor a talajt borító moha alól kerülnek elő.
Bár, mint látható sok helyütt előkerült, -Európán kívül megtalálták még Kínában, Kanadában, USA-ban (főleg a nyugati parton)- mindenütt ritka, Vörös Könyves vagy védett faj.
forrás:
Marija Kataržytė
HYPOGEOUS FUNGI OF LITHUANIA: DIVERSITY,
DISTRIBUTION AND LINKS WITH SMALL MAMMALS, Vilnius, 2009
Piotr Mleczko, Maciej Kozak, Maria Ławrynowicz and Anna Górszczyk
New localities of Chamonixia caespitosa (hypogeous Boletaceae) in Central Europe
Acta Mycologica,Vol. 44 (1): 29–42,2009
